Egy újfajta, célzott sugárzást alkalmazó módszer jelent meg az előrehaladott prosztatarák kezelésében. A teranosztikus gyógyszer (lásd a cikk utolsó bekezdésében) képes felkeresni és elpusztítani azokat a prosztatarákos sejteket, amelyek a szervezet más részeibe is eljutottak. A kezelés lényege, hogy a prosztatarák sejtjein található különleges fehérjét (PSMA-t) veszi célba. Ez a fehérje szinte csak a daganatsejteken található meg, így a kezelés kifejezetten ezeket támadja, miközben az egészséges szöveteket nagyrészt megkíméli.
Hogyan működik?
A módszer két lépésből áll. Először egy kis mennyiségű, gyengén sugárzó anyagot juttatnak a szervezetbe, amely „megmutatja”, hol találhatók prosztatarákos sejtek. Ha ezek a sejtek a vizsgálaton jól láthatók, akkor alkalmasak lesznek a következő lépésre is: ekkor egy erősebb, de szintén a prosztatarákos sejtekre célzott sugárzó anyagot kap a beteg. Ez az anyag felismeri a daganatos sejtek felszínén található speciális PSMA fehérjét, odatapad hozzá, és közvetlen közelről elpusztítja a daganatos sejteket. A sugárzó anyag hatótávolsága nagyon rövid, csupán néhány milliméter, így a környező szövetekre már nincsen hatással.
Kinek javasolt a kezelés?
A célzott sugárzó kezelést általában olyan betegek kapják, akiknél a prosztatarák a korábbi kezelések (például hormonkezelés vagy kemoterápia) ellenére is továbbterjedt. Ezt a módszert gyakran akkor alkalmazzák, ha a daganat már tüneteket okoz, és az életminőséget rontja.
Milyen előnyei vannak?
A tapasztalatok szerint a kezelés javíthatja a túlélést, enyhíti a fájdalmakat és a panaszokat, valamint javítja az életminőséget. A betegek többsége jól viseli a kezelést, és csak enyhe mellékhatásokat tapasztal.
Lehetséges mellékhatások
Átmeneti fáradtság vagy hányinger előfordulhat. Néhány beteg szájszárazságot tapasztal, mert – nagyon kis mennyiségben – a nyálmirigyek is termelnek PSMA fehérjét, így a sugárzás a nyálmirigyekre is hatással lehet. A vérképet rendszeresen ellenőrzik, mert átmenetileg csökkenhet a vérsejtek száma, de ez többnyire nem okoz tünetet.
Hogyan zajlik a kezelés?
A vizsgálatok után vénás injekció formájában adják be a célzott sugárzó anyagot. A beadás csak néhány percet vesz igénybe, utána a beteg rövid megfigyelés alatt marad, majd hazamehet. A mellékhatásokat általában 3 hét után is ellenőrzik. A kezelést több alkalommal, hathetente ismétlik, amennyiben a szervezet jól reagál rá.
Kell-e valamilyen előkészület?
A beavatkozás előtt nem kell böjtölni vagy külön készülni, és a kezelés után a legtöbb beteg még aznap hazamehet.
Veszélyes-e a sugárzás másokra?
A kezeléshez használt sugárzás a szervezeten belül nagyon gyorsan elnyelődik, a környezetbe gyakorlatilag nem jut ki. Emellett a sugárzó anyag gyorsan bomlik, és a sugárzás egy-két hét alatt szinte teljesen eltűnik a szervezetből.
Bár a beteg környezetére nem jelent veszélyt, néhány óvintézkedést érdemes betartani.
A kezelést követően egy-két napig célszerű másoktól bő karnyújtásnyi távolságot tartani, és a tömegközlekedést, vagy általában a nagy tömeget kerülni. Kisgyermekekkel, várandósokkal a szoros kontaktust egy-két hétig javasolt elkerülni. Mivel a sugárzó anyag a szervezetből a testnedvekkel is ürülhet, érdemes a beteg ruháját, ágyneműjét elkülönítetten mosni, ehhez eldobható kesztyűt használni. A WC-t érdemes duplán leöblíteni, valamint a higiéniai szabályokat követni, pl. rendszeresen alapos kézmosást végezni.
Mindezek az intézkedések csak az elővigyázatosságot szolgálják. Ezeket betartva a beteg nyugodtan lehet családtagjai, gyerekei vagy unokái körében.
Mit jelent a „teranosztika”?
A „teranosztika” szó a „terápia” (kezelés) és a „diagnosztika” (felismerés) összevonásából született kifejezés olyan kétlépcsős gyógyászati megközelítést takar, amely egyszerre képes felismerni és kezelni a daganatot. Ehhez sugárzó nyomjelzőket használ. Olyan sugárzóképességgel felvértezett vegyületekről beszélünk, amelyek a szervezetben csakis meghatározott anyagokhoz „hajlandóak” hozzákapcsolódni.
A sugárzó nyomjelzők két részből állnak. A „biológiai rész” a gyógyszert a véráramban utazva elvezeti, majd pedig hozzákapcsolja a daganat sejtjeihez. Fontos kiemelni, hogy a „biológiai rész”-t minden egyes daganattípusra külön-külön készítik el, például a prosztatarák esetén a „PSMA” nevű fehérjét fogja megkeresni.
A „radioaktív rész” sugárzást bocsájt ki. A diagnosztika során ez csupán gyenge sugárzás, épp akkora, hogy az azonosított rákos sejtek helyét a képalkotó vizsgálat megmutassa. A kezelés során a „biológiai rész”-hez erősen sugárzó „radioaktív rész”-t csatolnak. Ez a sugárzás a biológiai rész által azonosított rákos sejteket elpusztítja. Bár ez a sugárzás már magas, de nagyon gyorsan – néhány 10 sejt távolság alatt – elnyelődik a szövetekben. A sugárzás csak elenyésző mértékben jelenik meg a beteg testén kívül, és még a kezelés alatt sem jelent veszélyt másokra.
A diagnosztikai és a terápiás szakaszban a nyomjelzők biológiai komponense, csakis olyan anyagokra csatlakozik rá, amelyeket kizárólag a rákos sejteken lehet megtalálni. Az egészséges sejtekről általában hiányoznak ezek a célpontok, és így a nyomjelzők elkerülik őket, és azok nem sérülnek.
Összességében a “teranosztika” során orvos pontosan azt látja és azt kezeli, amit kell – nem találomra, hanem célzottan.
