Veserák

Áttétes veserák kezelése során a betegség kiterjedésétől függően gyógyszeres-, műtéti-, illetve sugárkezelést alkalmaznak.

Ugyanezeket a terápiákat használják, ha a vesedaganat az eredeti helyén újul ki, úgymond recidivál. Ha a veserákot  áttétes formában fedezik fel, a stádiumtól függően a kezelést kezdhetik gyógyszeresen, vagy végezhetnek műtétet is. Utóbbi esetben lehetőség szerint a daganatos vesét és az áttétet egyaránt eltávolítják. A döntésnél figyelembe veszik a betegség kiterjedését és a daganat növekedési ütemét. Gyorsan növő, kiterjedt daganat esetén érdemes gyógyszeres kezeléssel kezdeni. Az áttétes vesedaganatot egyelőre nehéz végleg meggyógyítani, ezért minden betegnek érdemes klinikai vizsgálatban részt vennie, hiszen így ígéretes, de még nem engedélyezett új gyógyszerekhez juthat. 

A leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres (szisztémás) kezelések 

  • Immunterápia: Ez olyan készítményekkel végezhető, melyek a beteg saját immunrendszerével együttműködve megállítják vagy lelassítják a daganat növekedését. Veserákban eddig négyféle immunterápiás gyógyszer bizonyult hatékonynak. Magyarországon ezek közül jelenleg kettő érhető el: a nivolumab és az ipilimumab Az utóbbi most még csak a NEAK (Nemzeti Egészsgégbiztosítási Alapkezelő) felé benyújtott egyedi méltányossági kérelem pozitív elbírálása esetén érhető el. 
  • Nivolumab: A nivolumab egy úgynevezett anti-PD-1 gátló gyógyszer, ami a szervezet saját immunrendszerét szabadítja rá a daganatra. A gátlás alól felszabadított immunsejtek képesek megtámadni a veserák sejteket, szerencsés esetben eltüntethetik a daganatot. A nivolumabot önmagában vagy ipilimumabbal kombinálva adják. A nivolumab kezelést a betegek általában nagyon jól viselik.  Ritkán azonban előfordulhat, hogy a gátlás alól felszabadított immunrendszer megtámadja az  egyén saját szerveit és úgynevezett autoimmun gyulladások alakulnak ki. Ezek a mellékhatások súlyosak, akár életveszélyesek is lehetnek, viszont gyógyszeresen - például prednizolonnal - jól vissza szoríthatóak. Ezért nagyon fontos, hogy az immunterápiábanrészesülő betegek tudják, hogy milyen tünetek megjelenése esetén kell mielőbb felkeresni az őket kezelő onkológust.
  • Ipilimumab: Az ipilimumab egy úgynevezett CTLA-4 immunellenőrzőpont-gátló gyógyszer. Elsősorban nivolumabbal kombinálva első gyógyszeres kezelésként szokták alkalmazni. A kombinációs kezelés hatékonyabb, viszont a mellékhatások is súlyosabbak lehetnek. Agresszív vesetumor kezelésében a kombinációs immunkezelés hatékonyabbnak bizonyult, mint a később ismertetett érképződést gátló kezelés. 
  • Érképződést gátló kezelés

 

Az úgynevezett VEGF gátló kezelés a daganatot tápanyaggal és oxigénnel ellátó  új erek képződését gátolja. Az érújdonképződés blokkolása  tehát  „kiéheztetéssel” lassítja le vagy állítja meg a  daganat növekedését. Az ebbe a családba tartozó gyógyszerek azoknak az ún. növekedési faktoroknak (VEGF) a termelődését gátolják, amelyek nélkül a tumor nem tud magának új ereket növeszteni. A veseráknak a növekedéshez igen-igen szüksége van az új erekre, ezért ebben a betegségben ez a típusú terápia különösen hatékony. Bár önmagában ritkán képes végleg meggyógyítani a veserákot, de lassíthatja a daganat növekedését, enyhíti a tüneteket és meghosszabbítja a beteg életét. Immunterápiával kombinálva az érképződést gátló szerek hatékonyabbak, de ilyen kombinált kezelés Magyarországon még nem hozzáférhető.

Ebből a gyógyszercsoportból Magyarországon a következő gyógyszerek állnak rendelkezésre: 

  • Pazopanib
  • Sunitinib
  • Cabozantinib
  • Axitinib
  • Sorafenib

 

A daganat növekedésének gátlása 

Az úgynevezett mTOR gátló szerek, a daganat növekedéséhez szükséges egyik fehérjét (mammalian target of rapamycin) gátolja.

Elérhető gyógyszerek:

  • Temsirolimus
  • Everolimus

A temsirolimus kivételével valamennyi  mTOR, és VEGF gátló gyógyszer tabletta formájában áll rendelkezésre, tehát otthon is  szedhetők. A temsirolimus infúziós kezelés, így  csak kórházi körülmények között  alkalmazható. Az utóbbi két gyógyszercsalád tagjainak leggyakoribb mellékhatása a magas vérnyomás, a fáradékonyság, valamint laboratóriumi eltérések, és kiütések jelenhetnek meg.