Hogyan használjuk az urosztómás tasakokat?
Urosztómia és urosztóma
Az urosztómia olyan sebészeti eljárás, amely során a páciens hasán létrehoznak egy nyílást, hogy ezen a csatornán keresztül távozhasson a vizelet. Erre a beavatkozásra általában akkor van szükség, ha a sérült vagy beteg húgyhólyagot el kell távolítani, vagy ki kell iktatni, illetve ha a fontos elvezető húgyutak megsérültek. A procedúra folyamán kialakított „szájadékot” urosztómának nevezik. Az urosztómia legelterjedtebb formája, hogy a húgyvezetékeket és a nyílást a vékonybél egy darabjával (ileum conduit) kötik össze. Ebben az esetben a betegnek a továbbiakban urosztómás tasakokat (sztómaeszközöket) kell viselnie, amelyek a kiürítésükig eltárolják a vizeletet, vagyis tulajdonképpen „mesterséges külső húgyhólyagként” szolgálnak. Az alábbiakban bemutatjuk, hogyan kell használni az urosztómás tasakokat.
Az urosztómás tasak használata
A tasak ürítése
Az urosztómás tasakok alján egy leeresztő szelep található. Ezen keresztül lehet kiüríteni a zacskókat. Minthogy a vizeletben a baktériumok gyorsan szaporodnak, fontos, hogy erre a procedúrára gyakran és rendszeresen kerítsünk sort. A szelepet károsíthatja, ha a tasakban túl sok vizelet gyűlik össze. Éppen ezért, már akkor ajánlatos kiüríteni a tasakot, ha még csak a feléig vagy a harmadáig töltődött fel. Napközben a legtöbb embernek mindezt éppen annyiszor ajánlott megejtenie, mint ahányszor az urosztómaképző műtét vagy egyéb húgyhólyagproblémák előtt használta a mellékhelységet. Sok páciens számára ez 4-2 órás vagy – a folyadékbevitel mértékétől függően – akár még nagyobb gyakoriságot jelenthet.
Gyerekeknél ez fokozottan igaz, mert ők kisebb tasakot kapnak.
Az ürítés menete:
• A WC-ülőkén csússzunk annyira hátra, amennyire csak lehetséges.
• Helyezzünk némi toalettpapírt a WC-csészébe, hogy az ürített vizelet kevésbé spricceljen vissza.
• Emeljük meg a tasak alját, és nyissuk ki a szelepet.
• Óvatosan eresszük a WC-be a tasak tartalmát.
• Zárjuk el a szelepet.
• WC-papírral töröljük meg a szelepet.
Éjszakai használathoz egy rugalmas csövet lehet rögzíteni a tasakhoz, amelyen keresztül alvás közben egy ágy melletti nagyobb tasakba vagy palackba vezethető át a vizelet. Sok páciens számára az elvezető egységek alkalmazása kedvezőbb lehetőség annál, mint hogy éjszaka fel kelljen kelni kiüríteni a sztómát fedő tasakot. A szelep meghibásodása esetén nagy mennyiségű vizelet szivároghat el a tasakból, és ezért éjjel mindig tanácsos behelyezni egy vödröt vagy tálat a tasak alá. Nappal ez kevésbé fontos, mert ilyenkor a bőrfelszínen kevés vizelet kifolyását is könnyen észre lehet venni.
A tasak cserélése
Különböző élettartamú sztómatasakok léteznek. Van, amelyiket naponta le kell cserélni, de vannak 3 napig, vagy akár hetekig használható típusok is.
Fontos, hogy a váltásokra még a szivárgások kialakulása előtt sor kerüljön. A cserét valószínűleg reggel, még az első étkezést megelőzően a legcélszerűbb megejteni. Amennyiben ez az időszak nem alkalmas, folyadékfogyasztás után érdemes lehet egy-két órát várni a cserével, hogy ne kerüljön vizelet a bőrre vagy a kellékekre.
Fontos, hogy a páciens felmérje, számára melyik az optimális testhelyzet (ülés, állás vagy fekvés) a tasak felhelyezéséhez. Olyan pozitúrát kell keresni, amelyben a beteg látja a sztómát, és kényelmesen el tudja végezni a műveletet. Néhányan a toalett felé fordulva, állva helyezik fel a tasakot, hogy a sztómából esetleg kicsöpögő vizelet a WC-csészébe kerüljön. Kerekesszékben ülve csere közben érdemes lehet kissé előrébb csúszni és hátra dőlni. Ilyen esetekben egy tükör segíthet a pontos felhelyezésben.
Csere előtt mindig alaposan kezet kell mosni, és a kellékeket tiszta felületre kell helyezni. A tiszta tasakok csökkentik annak az esélyét, hogy a húgyúti rendszerbe baktériumok kerüljenek. Ezek a mikroorganizmusok még a legkisebb vizeletcseppben is gyorsan elszaporodnak, és a húgyvezetéken keresztül tovább hatolva vesefertőzést okozhatnak. A sztómából csöpögő vizeletet toalettpapírral, papírtörlővel és vattával is fel lehet itatni.
Nem szükséges steril eszközöket használni, hiszen – még ha tiszta is – a sztóma és a körülötte levő bőr sem steril.
Fontos, hogy felhelyezett tasak mellett egy cserepéldányt is magunknál tartsunk.
Első alkalommal a tasak kicserélése akár 30 percig is eltarthat, de némi gyakorlással ez a művelet jelentősen lerövidíthető.
A sztómaeszköznek szorosan a bőrhöz kell tapadnia, és még az előtt le kell cserélni, hogy elkezdene szivárogni, vagy meglazulna. Sok tényezőtől függ, hogy ez a hermetikus tapadás mennyi ideig tart ki. Ezek közé tartozik például a pozícionálás minősége, az időjárás, a bőr állapota, a hegek, a testsúlyváltozás, az étrend, a fizikai tevékenységek fajtája, a verítékezés, a test sztóma körüli alakja stb.
Hogyan védjük a sztóma körüli bőrfelületet?
A sztóma körül a bőrnek mindig ugyanúgy kell kinéznie, mint a has egyéb területein. A bőrre szivárgó vizelet azonban irritációt okozhat. Ahogy a páciens egyre gyakorlottabbá válik, ez mind kisebb problémát jelent majd.
Íme néhány tanács, hogy miként lehet a sztóma körüli bőrfelületet egészségesen tartani:
- Gondoskodjunk arról, hogy a tasak és a tapadófelszínen levő nyílás mérete megfelelő legyen. A túl kicsi nyílás felsértheti a sztómát, amely így felduzzadhat. Ha a nyílás túl nagy, a vizelet a bőr felületére juthat és bőrirritációt okozhat. Mindkét esetben a zacskót vagy a tapadófelszínt le kell cserélni egy megfelelő kialakítású változatra.
- A szivárgás és a bőrirritáció elkerülése érdekében a sztómaeszközt rendszeresen ki kell cserélni.
- A zacskót legfeljebb naponta egyszer és mindig fokozott óvatossággal távolítsuk el a sztómáról.
- A sztóma körüli bőrfelületet vízzel tisztítsuk. Mindezt zuhanyzás közben, vagy a kádban is elvégezhetjük. Itassuk szárazra a bőrfelületet, mielőtt a sztómaeszközt felhelyeznénk.
- Figyeljük, hogy a ragasztó, a tapadófelszín vagy a tasak nem vált-e ki bennünk allergiás reakciókat. Ezek a reakciók hetek, hónapok vagy akár évek után is jelentkezhetnek. Ha bőrirritáció csak a bőr és a műanyagtasak közötti érintkezési felületen jelentkezik, megpróbálhatjuk befedni valamivel a tasakot vagy esetleg másik terméket is választhatunk. A sztómanővér segít a döntésben.
A tasak alatti szőr eltávolítása
Ha sok a szőr a sztóma körül, a tapadófelszín felhelyezése nehézséget, az eltávolítása pedig fájdalmat okozhat. Ilyen esetben a szőr leborotválása vagy megnyírása hatékony megoldást jelenthet, viszont csak fokozott óvatossággal szabad elvégezni ezeket a műveleteket. A borotválást tanácsos szárazon, sztómapor alkalmazása mellett elvégezni, mivel a szappanok és borotvahabok a tapadást megnehezítő olajokat is tartalmazhatnak. Borotválás után alaposan öblítsük le és szárítsuk meg a bőrt, mielőtt felhelyezzük a zacskót.
Vércseppek a sztómán
A sztómán alkalmanként megjelenő vércseppektől nem kell megijedni. A tasak vagy a tapadófelszín cseréjekor a nyílás környékének megtisztogatása olykor enyhe vérzést okozhat. A sztóma szöveteiben az erek felülete nagyon érzékeny, azonban az ilyen vérzés általában gyorsan megszűnik. A minket ápoló sztómanővért vagy az orvosunkat csak akkor értesítsük, ha a vérzés nem áll le.
Étkezés
Fontos megérteni, hogy a húgyutak és az emésztőrendszer különálló rendszerek, a vékonybél közbeiktatásával végzett sztóma kialakítás is csak kis mértékben érinti a beleket. Éppen ezért a beavatkozás után általában nem kell semmilyen szigorú étkezési korlátozást bevezetni.
Más a helyzet vesebetegség esetén, amikor szükséges lehet a só- és fehérjebevitel korlátozása.
Esetenként bizonyos élelmiszerek vagy gyógyszerek felerősíthetik a vizelet szagát és/vagy megváltoztathatják a színét.
A vizelet pH-értéke a táplálkozás függvényében szintén megváltozhat. Ez az indikátor azt mutatja, hogy mennyire savas vagy lúgos a vizelet. A pH-érték ismerete fontos.
• A megemésztett élelmiszerek után salakanyag marad hátra a szervezetben. Ez az ásványi maradvány savas vagy lúgos lehet. A legtöbb gyümölcs és zöldség után lúgos salakanyag keletkezik, ami a vizeletet is lúgossá teszi. A húsok és gabonafélék után általában savas salakanyag marad hátra.
• Az urosztómás páciensek vizeletét lehetőleg savas állapotban kell tartani, ez ugyanis természetes védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben. (Ez nem azonos a természetgyógyászok által előszeretettel használt „lúgosítással”!) Vigyázni kell ugyanakkor, hogy ne legyen túl magas a húgysavszint, ez ugyanis az ún. húgysavkövek kialakulását elősegítheti. Az urosztómás betegeknek narancsdzsúsz vagy egyéb citrusos gyümölcslevek helyett például áfonyalevet tanácsos innia, és (ha az orvos úgy látja jónak,) napi szinten ajánlott C-vitamint is szednie. A savas salakanyagot hátra hagyó ételek közé tartozik a húsok többsége, a tojás, a kenyér és gabonafélék, tészták, sajtok, kukorica, tőzegáfonya, szilva és a diófélék.
• Alkalmanként a sztómán vagy a bőr felületén vizeletkristályok jelenhetnek meg. Ezek a fehér szemcsék a sztómán irritációt vagy akár vérzést is okozhatnak. A terület rendszeres tisztítása, a fokozott folyadékbevitel és a tapadófelszín megfelelő pozícionálása megelőzheti ezen részecskék kialakulását.
Fürdés
Tisztálkodás közben a tasakot fent hagyhatjuk a sztómán, vagy akár le is vehetjük. Utóbbi esetben figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a fürdőkádba vagy a zuhanykabinba vizelet szivároghat. Az a legjobb, ha a sztóma körüli bőrfelület tisztításához csupán vizet használunk. Ha szappant is igénybe veszünk, utólag gondosan öblítsük le a sztómát. A szappan nem fog a sztómán irritációt okozni, a tapadást azonban megnehezítheti. A sztóma körüli felületen ugyanilyen okokból fürdőolajat egyáltalán nem tanácsos használni. Ha tasak nélkül tisztálkodunk, ügyeljünk arra hogy a zsák visszahelyezésekor az érintett területen a bőrünk száraz és hűvös legyen. Forró fürdő vagy forró zuhany után a testünk sokáig meleg, verítékes maradhat, ami hermetikus tapadás kialakulását szintén megakadályozhatja.
Mikor kell az orvosunkhoz vagy a minket ápoló sztómanővérhez fordulni?
• amikor a sztóma megsérül
• amikor a sztóma intenzíven vérzik, vagy amikor a tasakban több alkalommal is vért találunk
• amikor a sztóma és a bőr találkozásánál levő felület vérzik
• erőteljes bőrirritáció vagy mély sebek (fekélyek) esetén
• ha a sztóma mérete vagy színe jelentősen megváltozik
• magas láz vagy erős szagú vizelet esetén(, ami akár fertőzés jele is lehet)
Tárolás
• A kellékeket polcon, fiókban vagy akár dobozban is tárolhatjuk. Fontos azonban, hogy mindenképpen száraz és nagyjából szobahőmérsékletű helyen tartsuk a felszerelést.
• Semmiképpen sem javasolt felhalmozni a készleteket, mivel a nedvesség és a hőmérséklet-ingadozás kárt tehet bennük.
Az American Cancer Society tájékoztatója alapján cikkünkben bemutattuk, hogy a hétköznapok során milyen tanácsokat érdemes megfogadniuk az urosztómás tasakokat használó pácienseknek. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ugyan eleinte e kellékek alkalmazása nehézkes lehet, hamar hozzá lehet szokni a kezelésükhöz. Bár bevezetésük jelentős változtatásokat igényel az életvitelünkben, használatuk gyorsan beilleszthető mindennapi rutinjainkba, és így hosszú távon jó eséllyel nem ront életminőségünkön. Az urosztómával kapcsolatos gondokkal nem csak a kezelőorvoshoz fordulhatunk. Minden osztályon, ahol ilyen típusú műtétet végeznek, van ún. sztómanővér, aki a tasakok felhelyezéssel, a sztóma gondozásával vagy éppen a kellékek beszerzésével kapcsolatos kérdésekben is segíteni tud.
