A prosztatadaganatot csak szövettani mintavétellel diagnosztizálhatjuk. Ha daganatgyanú merül fel, akkor általában tűbiopsziát végzünk.
Előfordul, hogy az előzetes vizsgálati eredmények nem utalnak prosztatadaganatra, és pl. jóindulatú prosztatamegnagyobbodás miatt végzett műtét során véletlenül derül fény prosztatadaganat jelenlétére. Természetesen a szövettani eredmény ebben az esetben is elfogadható. A biopsziás mintavétel ugyanakkor részletesebb eredményt biztosít, így alapos gyanú esetén célszerű a biopszia elvégzése és az egyéb beavatkozások halasztása.
Hogyan történik a biopszia?
A biopszia előtt nem csupán a prosztatadaganat miatt kell vizsgálatokat végezni, hanem az Ön általános állapotáról is tájékozódni kell. Emiatt már napokkal a biopszia előtt különböző vizsgálatok történhetnek. A vizsgálatokat befolyásolja az Ön általános állapota, életkora, de még a kórház helyi előírásai is. Általában laborvizsgálatok, mellkasröntgen, EKG, bakteriológiai vizsgálatok történnek, de egyéb betegségek miatt más, speciális vizsgálatok is szükségesek lehetnek.
Nagyon fontos, hogy kezelőorvosát tájékoztassa ismert betegségeiről és az Ön által szedett gyógyszerekről!
Vérzésveszély miatt a véralvadást csökkentő gyógyszerek elhagyása vagy rövid hatásidejű gyógyszerre való átállítása javasolt. Bizonyos esetekben ezek a gyógyszerek nem hagyhatóak el, így urológusa mellett feltétlen konzultáljon a gyógyszert elrendelő kezelőorvosával is!
A beavatkozás során jelenlévő fertőzésveszély miatt a mintavétel antibiotikum adása mellett történik. Kezelőorvosa már a beavatkozás előtt felírhat Önnek antibiotikumot, vagy a kórházi felvétel során is kaphat.
A betegek biztonsága érdekében a biopsziát általában kórházi bennfekvés mellett végezzük. A ritkán előforduló szövődmények ezt a felvételt akár néhány napra, akár egy hétre is meghosszabbítják, ezért mindig készüljön hosszabb kórházi tartózkodásra! A legtöbb esetben erre természetesen nem lesz szükség.
A mintavétel kellemetlen, de nem fájdalmasabb néhány tűszúrásnál. Emiatt teljes érzéstelenítés (pl. altatás) nem szükséges, helyi érzéstelenítés általában elegendő.
A beavatkozás során a végbélbe vezetett ultrahangfej segítségével tájékozódunk. Sajnos maga a daganat képen csak nagyon ritkán azonosítható, de fontos, hogy a prosztatát, annak részeit és környékét jól lássuk. Az UH-fej bevezetése nem különbözik jelentősen a végbélvizsgálat kellemetlenségétől.
Előfordul, hogy a beteg „izgul”, vagy a végbél körüli terület érzékenyebb. Ha fájdalmat érez, feltétlen szóljon a vizsgálat alatt, mert gyógyszerrel ez a fájdalom megszüntethető!
Kezelőorvosa több (8-12) mintát vesz a prosztata különböző területeiről. A mintavétel egy speciális készülékkel („pisztollyal”) történik, mely a tűt szinte „belövi” a prosztatába. A gyors tűszúrás szinte nem érezhető. A belövés során hangos csattanás hallatszik, de ez az eszköz természetes hangja, ettől megijedni nem kell.
Lehetséges szövődmények
Kórházi tartózkodás meghosszabbodásával járó szövődmény ritkán (kevesebb, mint az esetek 5%-ában) fordul elő.
Vérvizelés, véres ondóváladék vagy véres széklet előfordulhat, a vérzés 1-2 nap alatt általában megszűnik. Ha korábban már voltak vizeletürítési nehézségei, akkor néha előfordul, hogy a beavatkozást követően egyáltalán nem tud vizelni. Ez többnyire átmeneti, de előfordulhat, hogy néhány napra katétert kell behelyezni. Az antibiotikumos védelem ellenére is kialakulhat fertőzés, gyulladás, akár lázas állapot is. Ilyenkor néhány nappal tovább kell kórházban maradni, ill. nagy dózisú antibiotikumot fog kapni.
Ha már hazament, és otthon jelentkezik lázas állapot vagy bármely egyéb panasz, térjen vissza a beavatkozást végző kórházba vagy jelentkezzen a legközelebbi urológiai rendelésen!
