Megküzdeni a daganatos betegséggel a testnek és a léleknek egyaránt nehéz. Onkopszichológusok segítenek választ adni a leggyakoribb kérdésekre.
Mikor kinek mit mondjak el? Milyen hatással lehet másokra az ilyen információ? Ki segíthet és mit?
Általános recept nincsen, ezt Ön tudja és érzi, mi a kényelmes, és mi segíti az Ön megküzdését. Vannak, akik csak a legközelebbi hozzátartozókkal osztják meg a betegség tényét, vannak, akiknek az segít, ha minél több emberrel meg tudják beszélni a kezeléssel kapcsolatos érzéseket, gondolatokat. A titok hosszú távon lélektanilag mérgező lehet és rányomhatja bélyegét a mindennapokra: a kommunikációra, az emberi kapcsolatokra például a munkahelyen – Ön könnyen türelmetlenné és külső szemlélő számára sokszor indokolatlanul feszültté válhat. Érdemes lehet kialakítani egy „közölhető verziót” a betegségről, diagnózisról, a történtekről, s ez a néhány mondatos összefoglalás könnyebben, panelszerűen átadható a környezet számára, megosztható akár munkatársakkal is, anélkül hogy újra traumatizálódást váltana ki Önből, illetve hogy túlzottan megterhelő, és emiatt távolítandó lenne a környezet számára. A betegség nem szégyen, hanem egy változó állapot.
Milyen reakciók, érzések „normálisak”?
A diagnózis, illetve a kezelés menetének ismertetése pszichotraumát idézhet elő, mivel valószínűleg váratlanul, sokkszerűen érte Önt és hozzátartozóit. Ezen kívül a vizsgálatok eredményére való várakozás, a számos vizsgálat bizonytalanságérzettel, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság élményével járhatnak együtt.
A negatív érzések (úgymint szorongás, félelem az élet elvesztésétől, félelem a kezelés mellékhatásaitól, a fizikai állapotromlástól, harag, szomorúság, reménytelenség) természetesek, normálisnak tekinthetőek. Ha azonban úgy érzi, hogy mindez akadályozza a normál életvezetésben, érdemes segítséget kérni kezelőorvosától, pszichológustól.
Hogyan tudok megküzdeni a negatív érzésekkel?
Nehéznek találhatja a negatív érzésekkel való megküzdést? Ilyenkor sokat tud segíteni a közel álló hozzátartozókkal, barátokkal, segítő szakemberekkel történő őszinte kommunikáció, empatikus odafordulás.
Ezen kívül hasznos lehet különböző lazító technikákat elsajátítani (meditáció, relaxáció, jóga stb.), önsegítő csoportba járni, ahol a résztvevők megoszthatják tapasztalataikat, segítséget adhatnak és kaphatnak is betegtársaiktól. Számos intézményben érhető el ingyenes pszichológiai tanácsadás, illetve emocionális támogatás, ami szintén segíthet a megküzdésben.
Időbe telhet, míg megtapasztalja, hogy mi az, ami az Ön számára hasznos és működik, de fontos tudatosítani, hogy nincsen egyedül, és segítséget kérhet, ha szüksége van rá.
Mikor forduljak pszichológushoz?
Érdemes pszichológushoz fordulnia, ha a diagnózist követő lelki nehézségek elviselhetetlenné válnak, ha depresszív tüneteket (hosszú ideig fennálló lehangoltság, szomorúság, türelmetlenség, düh, ürességérzés) tapasztal, ha úgy érzi, gyakoribbak a konfliktusok, kommunikációs problémák a családtagokkal, ha öngyilkossági szándékot, fantáziákat fogalmaz meg, illetve, bármikor, amikor szükségét érzi külső segítség igénybevételének.
Mit tehetek a gyógyulásért?
A diagnózis közlése után tehetetlennek érezheti magát a betegséggel szemben. Ilyenkor segít, ha igyekszik aktív részese lenni gyógyulásának. Fontos, hogy
- próbálja meg tartani a súlyát, és egészségesen étkezni
- próbáljon meg aktívnak maradni (sétálni, nem megerőltető fizikai tevékenységeket végezni)
- kérjen támogatást, hogy megőrizze lelki egészségét
- szokjon le a dohányzásról. Ha ön rendszeresen dohányzik, a leszokás gondolata nehéz és feszültségkeltő lehet, ugyanakkor segítheti a gyógyulást, és erősíti a kontroll visszaszerzésének érzését.
Egy ilyen sokk fejlesztheti is a személyiséget?
A betegség egy krízisállapotnak tekinthető, mely során a korábbi megoldási módok már nem működnek, ezért újakat kell kialakítani. Ha ezt a krízist sikerült feloldani, megdolgozni, akkor fejlődhet a személyiség, átrendeződhetnek a prioritások, mélyebbé válhatnak a kapcsolatok. A betegség integrálódik az Ön élettörténetébe, elmesélhetővé válik, sokan életük fordulópontjaként emlegetik. Ezt a folyamatot hívjuk a pszichológiában poszttraumás növekedésnek.
Hogyan lehet lelkileg felkészülni a kezelésekre, az esetleges műtétekre?
A műtét, illetve a kezelések megterhelőek az Ön számára, ezért érdemes lehet mentálisan és lelkileg is felkészülni. Fontos, hogy a félreértések elkerülése végett, még ha olykor nehéznek érzi is, tegye fel összes kérdését a kezeléssel vagy a műtéttel kapcsolatban kezelőorvosának (érdemes előre leírni ezeket a kérdéseket, hogy az adott pillanatban ne felejtsünk el valamit). Érdemes lehet átgondolni, mi az, ami segít csökkenteni a feszültséget, elterelni a figyelmet a kórházi befekvés idején (könyvek, zene, filmek, keresztrejtvény, hozzátartozói látogatás, relaxáció, meditáció stb.), illetve egy megoldandó feladatként tekinteni a kezelésekre, erősíteni a tudatot, hogy Ön aktív részese saját gyógyulásának és rehabilitációjának.
Mit tehetünk hozzátartozóként?
A betegséggel való küzdelem megterhelheti a barátokkal, családtagokkal való kapcsolatot. Törekedjünk rá, hogy elfogadjuk: a beteg és a hozzátartozói eltérően küzdhetnek meg a helyzettel, különböző érzelmi reakciókat mutathatnak. Amit tehetünk hozzátartozóként, hogy őszinték vagyunk a beteggel, merünk beszélni a saját (sokszor nehéz) érzéseinkről. Sokan tapasztalják, hogy az új helyzet, a krízis és a támogatás megerősíti a kapcsolatot. Fontos, hogy megpróbáljuk felismerni, ha valamit a saját szorongásunk miatt tennénk: ha a beteg nem igényli, akkor ne nyomtassunk ki számára különféle tudományos szakcikkeket, illetve, ha a beteg nem kéri, akkor ne kezdjük el elhalmozni a legkülönfélébb kiegészítő gyógytermékekkel. Egyrészt a hozzátartozó tehetetlenségét és ebből fakadó szorongását jelzi ez a fajta elárasztása a betegnek, másrészt lelkiismeret-furdalást kelthetünk a betegben, ha ő éppen nem kívánja elolvasni az általunk ajánlott mindentudó szakcikket vagy beszedni a harmadik fajta kiegészítő gyógykészítményt…
Érthető, hogy a hozzátartozó szeretne minél több praktikus tanácsot és érzelmi támogatást adni; ugyanakkor azzal tudunk a legtöbbet segíteni, ha megkérdezzük, mit szeretne a beteg, neki mi segítene a legjobban.
Bátran kérjen segítséget kezelőorvosától! A kórházakban elérhetőek műtétre, illetve a kezelésre felkészítő oktató csoportok is, ahol a pszichológusok az esetleges lélektani következményeket ismertetik a betegekkel.
