A jóindulatú prosztata megnagyobbodás

A jóindulatú prosztata megnagyobbodás kivizsgálása

A jóindulatú prosztata megnagyobbodás és az alsó húgyúti tünetcsoport számtalan férfinak okoz panaszokat és életminőség romlást. A panaszokkal küzdő betegek egyszerűen felismerhetőek és egyszerű, fájdalmatlan vizsgálatokkal kivizsgálhatóak. A kivizsgálás fontos része a prosztata rosszindulatú daganatának ellenőrzése, a rákszűrés is.

  1. PSA (Prosztata specifikus antigén) és laborvizsgálatok

Emelkedett PSA szintet okozhat a prosztata jóindulatú vagy rosszindulatú daganatos elváltozása is. Az alsó húgyúti panaszok kivizsgálása során elsőként feltétlenül végezzünk PSA szint mérést! Ha prosztatarák gyanúja merül fel, az a kivizsgálási soron és a kezelési terven változtat. Ilyenkor aktív kezelésre esélyes férfiak esetében prosztata biopsziát végzünk és a szövettani eredmény ismeretében döntünk a további kezelés felől. Pozitív szövettani eredmény esetén a betegség stádiumának és a beteg terhelhetőségének megfelelő kezelést indítunk, ami lehet radikális prosztata eltávolító műtét, besugárzás vagy gyógyszeres kezelés. Amennyiben a szövettan jóindulatú prosztata megnagyobbodást igazol, annak megfelelő kezelési útvonalon indulhatunk el. Figyelem! A prosztatát érintő beavatkozások, például a prosztata manuális vizsgálata, katéter behelyezés és a hólyagtükrözés a PSA szint emelkedését okozza! Ezért fontos, hogy a vérvétel legyen a kivizsgálás első lépése!

 

A laborvizsgálatok közül kiemelendő a vesefunkció ellenőrzése. Ez fontos lépés műtét előtt álló betegeknél, illetve minden olyan esetben, ahol a kórtörténet és a kivizsgálás során vesekárosodás gyanúja felmerül. A vesefunkció beszűkülésére utal az eGFR alacsony és a szérum kreatininszint magas szintje. Az alsó húgyúti panaszokkal élő betegek csoportjában gyakoribb a vizeletretenció, hólyagdivertikulumok, hydronephrosis és veseelégtelenség előfordulása, ám a szakirodalom szerint nincs egyértelmű bizonyíték a prosztatatúltengés és a felsorolt kompikációk közötti ok-okozati összefüggésre. 

 

  1. Az alsó húgyúti tüneteket felmérő nemzetközi pontrendszer 

A szakirodalom több olyan tüneti kérdőívet tart számon, melyek a jóindulatú prosztata megnagyobbodás súlyosságát mérik fel. A  leggyakrabban használt kérdőív az ún. International Prostate Symptom Score (IPSS), amely 7 különböző tünetre és egy, az  életminőségre vonatkozó kérdést tartalmaz. A kérdéses tünet súlyosságát a betegek 0-tól 5-ig pontozzák, a teljes pontszám 0-tól 35-ig terjed. Amennyiben az összpontszám a 3-t  meghaladja, érdemes urológus szakorvoshoz fordulni. A betegek a kérdőívet a szakrendelői várakozás alatt kitölthetik, így a sorra kerülő betegnél az orvos azonnal kiértékelheti azt. Fontos megemlíteni, hogy a kérdőív kiértékelése nem igényel szakellátást, azaz családorvosi rendelésen, vagy akár a beteg otthonában kitölthető. 

 

  1. Fizikális vizsgálat - a prosztata manuális vizsgálata

A betegek ódzkodnak a prosztata vizsgálatától, ezért fontos a megfelelő felvilágosítás. A vizsgálat kellemetlen, de nem fájdalmas, viszont hasznos információkat szolgáltat. A prosztata megtapintásával elkülöníthetjük a jóindulatú megnagyobbodást, a különböző gyulladásos kórképeket ill. a prosztata rosszindulatú daganatát. Ez utóbbi azért is fontos, mert olyan daganatokat is korán felismerhetünk, melyek nem okoznak PSA emelkedést. Érdemes tudni, hogy a béldaganatok jelentős része is ujjal elérhető magasságban jelentkezik, és a vizsgálattal szintén korán felismerhető. A kivizsgálásnak a prosztata megtapintása mellett a teljes beteg fizikális vizsgálata részét képezi.  

 

 

  1. Vizeletáramlás mérés - uroflowmetria

Az uroflowmetria a legtöbb szakrendelőben elérhető, noninvazív urodinámiás vizsgálat, amelyet a nemzetközi ajánlás szerint gyógyszeres, vagy műtéti kezelés megkezdése előtt mindenképpen ajánlott elvégezni. A legfontosabb kimutatható paraméterek a maximális vizelési sebesség (Q max) és a vizelési görbe alakja. A megfelelő kiértékeléshez minimum 150 ml vizelet ürítése szükséges. Tapasztalataink alapján a kezdődő tünetekkel jelentkező betegek 20-25ml/s áramlást (Q max) érnek el, mely a tünetek fokozódásával együtt csökken. 5-10 ml/s alatt műtéti megoldásban érdemes gondolkodni. A vizsgálat beavatkozás előtti állapotfelmérésre és a kezelés hatékonyságának követésére is alkalmazható

Amennyiben az alsó húgyúti tünetcsoport oka nem egyértelmű, részletes urodinámiás vizsgálatra is szükség lehet.

 

  1. Retenciómérés

A vizelést követően a húgyhólyagban visszamaradt vizelet mennyisége transabdominalis ultrahangvizsgálattal mérhető. Amennyiben katéter behelyezése válik szükségessé, a retenciót a behelyezés során is pontosan megmérhetjük. A vizeletretenció hátterében állhat húgyúti obstrukció - pl. prosztatatúltengés miatt -, vagy a hólyagfali izomzat (detrusor izom) alulműködése. A vizeletretenció mennyiségének monitorozása segíthet a terápiaváltás eldöntésében, ill. az akut vizeletürítési képtelenség elkerülésében.

 

 

  1. Képalkotó vizsgálatok

Az ultrahangos retenciómérés mellett a többi urológiai szerv (vesék, hólyag, prosztata, nemi szervek) ultrahangos tájékozódó vizsgálata is javasolt. Különösen fontos a vesék üregrendszeri tágulatának kizárása, valamint a prosztata méretének megítélése a kezelés kiválasztásához. Ha egyéb betegség gyanúja merül fel, akkor nagy hasi képalkotóra (CT vagy MR) is szükség lehet, de ezek nem részei a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kivizsgálásának.

 

  1. Vizelési napló

Az alsó húgyúti tünetek pontosabb megismerésére fontos eszköz a vizeletürítési napló. A naplóban a betegek teljes 24 órán át, minden vizelésnél feljegyzik az ürített mennyiséget és a vizeletürítés időpontját (pl. 7:30; 160 ml); valamint a nap folyamán bevitt folyadékmennyiséget, inkontinencia esetén a felhasznált betétek számát ill. az esetleg megjelenő vizeléssel kapcsolatos panaszokat. Fontos, hogy a naplót  minimum 3 napig vezessék a betegek, de nem kell egymást követő napokat választaniuk. 

A jóindulatú prosztata megnagyobbodás